Komáromi János /Koma/
kihűlt köd
kihűlt salak nem melegít
köd nyeli el Nap-árnyait
csikorogó-lassú fordulat
őrzi tétova mozdulat
minden emlék morzsolódik
hosszú élet feloldódik
lecsukódó ég-szemek
csillagfénnyel fénylenek
a Lét tengere nyeli el
amit az Élet ünnepel
vajon merre van az öröm?
kínom, fájdalmam, gyönyöröm?
bár értelem nincs semmiben
mi nem hagyhatjuk ennyiben
vakká lesz a szép világ?
elhervad a lét-virág?
hallom, de már csak messziről
mégis éppen úgy meggyötör
nyesett tollakkal nem szárnyal
valónak ütköző vágydal
ideje lesz elfogadni
kapni is kell, nem csak adni
mennyi keserű mosoly
mint egy kihűlt köd-gomoly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése