Baráth Sándor
Emléktelen emlék
Ki is
voltál?-Elfeledtem rég!
Annyi éj s nap, ami rám szakadt.
Foszló évek közül: egy emlék,
Miből mára: semmi sem maradt!
Mondom semmi! Sok e vagy kevés?
Az út, mi eddig elvezetett.
Hány búcsúzás és hány temetés,
Ki közel állt és volt szeretett!
Az idők ábrándján messze már:
Csókunk, az ölelés, a mámor.
Limlom kacatok közt egy trehány,
Emléktelenné váló távol.
S ez így jó! Csend, nyugalom, béke!
Ártatlanul nézek kedvesem szemébe.
Annyi éj s nap, ami rám szakadt.
Foszló évek közül: egy emlék,
Miből mára: semmi sem maradt!
Mondom semmi! Sok e vagy kevés?
Az út, mi eddig elvezetett.
Hány búcsúzás és hány temetés,
Ki közel állt és volt szeretett!
Az idők ábrándján messze már:
Csókunk, az ölelés, a mámor.
Limlom kacatok közt egy trehány,
Emléktelenné váló távol.
S ez így jó! Csend, nyugalom, béke!
Ártatlanul nézek kedvesem szemébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése