Gősi Vali
Jégidőben
ha hűvös visszhang marad
minden őszinte szavad
és csírájában elhal benned
a félénk gondolat
ha állni látszik a szótlan este
és a pillanat könnyű fátyla
rezzenetlen
minden mozdulat
megkövül
mi élni moccan
becéző szavad sem születik
soha több már
elvetél
s magad
e néma jeges ürességnek
kihűlt foglya vagy
csak állsz hosszan e jégidőben
dermedt rab
maradsz
mégis felém vonszolod még
ájult
magadat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése