Egyed Emese - Levelek

Egyed Emese

Levelek

Oly messze vagytok tőlem mint a szélvész
ha fellegek közé vág ostora
csillagpályák ívén robog körülnéz
hegy-völgy fölött nem száll alá soha

oly messze vagytok hiányoztok innen
miképp hiányzik rengetegeinken
lustán heverő nyári zivatar

nyári zápor de szavaim elhagynak
nem vagyok ura verses indulatnak
miféle horgon akad föl a dal

holdbakter tányérja jelzi a váltást
vassíneken veri ki a kiáltást
el nem hallgat őspanaszaival

ha kiszárad a torkom és a kút

oly messze vagytok tőlem mint a zápor
hogy maradjak hogy menjek máshová hol
ellenem nevelnek vádat tanút

temessük el megszokott tárgyainkat
gyökérzet ágbog virradatot ringat
nem árvul el ha régen elveszett

álmok dorongján szitakötő szunnyad
kísértetlombot csóré fák hazudnak
mélyben magasban szellőút vezet

bármerre jártok egykori barátok
kitanuljátok a pojácaságot
sapkátokon a csörgő én leszek

oly messze vagytok tőlem mint a szikra
ha tűzről ábrándozni sem lehet
könnyem a fény csiszolja felnagyítja
látom a rügyet és a levelet