Németi Csaba - Emlékszel?

Németi Csaba

Emlékszel?

Voltál és voltam!
Szemünk kereste egymás szemét.
Némán néztük kezünk tétova dalát,
S hallgattuk a csend árnyékát.
Emlékszel?
Voltál és voltam!
Gondolsz-e a forró éjszakás sós ízére?
Hazudtál, hazudtam, hazudtunk?
Szétváltunk, s újra kerestük a szenvedélyt.
Nekünk bólogatott minden fa.
Harkály kopácsolt a kiszáradt fán,
Gyertyát gyújtottál, karomba simultál.
Néztem ajkad fehér gyöngyeit.
Arcodra mézszínű fény csöppent, mosolyt rejtve aludtál.
Csendet, szólt a harkály.
Emlékszel?
Voltál és voltam!
Sétáltunk, halkan zizzent a szőlő levél,
Érett gyümölcsöt kerestél. Gyermekként ujjongtál,
Pirosló fürtöt leltél. Fűzfa ágból koszorút fontál.
A Hold adott rád ruhát. Újaid barázdát szántottak hátamon.
Élveztük a serkenő vér illatát.
Emlékszel?
Voltál és voltam!
Jött az ősz!
Az erdő százszín ruhát öltött.
Zörgött a megbarnult levél, izzott fehéren lélegzeted.
Kacagva táncoltál.
Sírt az égbe röppent vágy.
S ott, akkor megöltük a szerelmet.
Halotti lepel lett a szenvedély.
Emlékszel?