.kaktusz
Tudod arra gondoltam,
hogy az ember ajándékba kap
többet, vagy kevesebbet az üres időből,
mint egy korsó, ami valójában jó arra,
hogy megtöltse valódi értelemmel…
de mert sokszor nem jó gazda,
megelégszik azzal,
hogy felelőtlenül költse el,
mindvégig maradva a felszínen,
gyönyörködve a hullámok játékában,
tudomást se szerezve arról,
hogy mi lakik a mélyben…
pedig lehet a másik ember segítségül,
hogy önmagában
a szeretet palotáját felépítse,
hogy öreg korára,
tán már teljesen magára maradva,
legyen hova visszavonulnia…
de ahhoz, hogy a lélekben elkészüljön
az a biztonságot nyújtó épület,
az időből kell sokat szánni másra,
keresni a lényeget, nem megelégedni
a szemmel látható romlandóval…
az-az út nagyon hosszú,
és időigényes, s a halandó
kevés időt áldoz másra,
el van foglalva saját magával,
nem is kíváncsi nagyon,
azért aztán soha sem látja meg,
a felszín alatt milyen csoda van,
s mert rá se figyel senki, elhiszi,
nincs is benne semmi,
amiért egy másik embernek
érdemes volna élni …
rossz gazdája az ember az időnek,
belőle sokat szentel a csapodár hullámnak,
s nem jut el a valódi szeretetet ébresztő mélyig,
azért aztán, hogy az idő vége felé
csak a nagy ürességet érzi,
mert ugyan sok mindennel kitöltötte,
de értelemmel annyival nem,
hogy a végére is maradjon belőle.
hogy az ember ajándékba kap
többet, vagy kevesebbet az üres időből,
mint egy korsó, ami valójában jó arra,
hogy megtöltse valódi értelemmel…
de mert sokszor nem jó gazda,
megelégszik azzal,
hogy felelőtlenül költse el,
mindvégig maradva a felszínen,
gyönyörködve a hullámok játékában,
tudomást se szerezve arról,
hogy mi lakik a mélyben…
pedig lehet a másik ember segítségül,
hogy önmagában
a szeretet palotáját felépítse,
hogy öreg korára,
tán már teljesen magára maradva,
legyen hova visszavonulnia…
de ahhoz, hogy a lélekben elkészüljön
az a biztonságot nyújtó épület,
az időből kell sokat szánni másra,
keresni a lényeget, nem megelégedni
a szemmel látható romlandóval…
az-az út nagyon hosszú,
és időigényes, s a halandó
kevés időt áldoz másra,
el van foglalva saját magával,
nem is kíváncsi nagyon,
azért aztán soha sem látja meg,
a felszín alatt milyen csoda van,
s mert rá se figyel senki, elhiszi,
nincs is benne semmi,
amiért egy másik embernek
érdemes volna élni …
rossz gazdája az ember az időnek,
belőle sokat szentel a csapodár hullámnak,
s nem jut el a valódi szeretetet ébresztő mélyig,
azért aztán, hogy az idő vége felé
csak a nagy ürességet érzi,
mert ugyan sok mindennel kitöltötte,
de értelemmel annyival nem,
hogy a végére is maradjon belőle.
2013. február 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése