Fridli Zoltán
Valentin napra
Kezemben rózsát szorongatok,
Dísz dobozban, gyűrűt tartogatok.
Jaj de mi ez a gyűrű és ez a virág?
Felfordult bennem a világ!
Hogy jön a rózsa ahhoz, amit érzek,
Ha nem látom kedvesem, belül vérzek,
És mi az a gyűrű ahhoz, ami bennem tombol?
Belsőm izzik, ég, vörös lánggal lángol.
Semmi, ezek csak kézzel fogható dolgok, tárgyak,
Itt belül vannak az értékek, az őszinte vágyak.
Nem kell ahhoz ünnep, se Valentin napja,
Hogy igaz, őszinte, forró ölelésem kapja.
Elterveztem, mit is mondok majd neki,
Szépet, kedveset, olyat, amit nem tud senki.
De jól tudom, szólni nem fogok, nem lesz szavam,
Csak némán átölelem, adom, amit hoztam, s jó magam.
Mert hiába az eltervezett ékes, míves szólás,
A nyáladzóan ragacsos, csöpögő udvarlás,
A szív, ezerszer ékesebben, szebben beszél,
Mit nem fújhat el csak úgy semmilyen szél,
Hisz szerelemnek nem csak morzsája,
Hanem az egész kerek mindenség világa
Az, ami önzetlen ébredésre késztet,
Ez, a mérhetetlenül nagy- nagy szeretet.
Dísz dobozban, gyűrűt tartogatok.
Jaj de mi ez a gyűrű és ez a virág?
Felfordult bennem a világ!
Hogy jön a rózsa ahhoz, amit érzek,
Ha nem látom kedvesem, belül vérzek,
És mi az a gyűrű ahhoz, ami bennem tombol?
Belsőm izzik, ég, vörös lánggal lángol.
Semmi, ezek csak kézzel fogható dolgok, tárgyak,
Itt belül vannak az értékek, az őszinte vágyak.
Nem kell ahhoz ünnep, se Valentin napja,
Hogy igaz, őszinte, forró ölelésem kapja.
Elterveztem, mit is mondok majd neki,
Szépet, kedveset, olyat, amit nem tud senki.
De jól tudom, szólni nem fogok, nem lesz szavam,
Csak némán átölelem, adom, amit hoztam, s jó magam.
Mert hiába az eltervezett ékes, míves szólás,
A nyáladzóan ragacsos, csöpögő udvarlás,
A szív, ezerszer ékesebben, szebben beszél,
Mit nem fújhat el csak úgy semmilyen szél,
Hisz szerelemnek nem csak morzsája,
Hanem az egész kerek mindenség világa
Az, ami önzetlen ébredésre késztet,
Ez, a mérhetetlenül nagy- nagy szeretet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése