2013. február 22., péntek

.kaktusz - Az igaz szeretethez



.kaktusz

Tudod arra gondoltam,
az ember már gyermekkorában
rászokik az üres kalóriára,
amitől ugyan megtelik a gyomra,
de mert nincsen valódi tápértéke
nem válik egészségére...
nagy úr a szokás,
nehéz gyökeresen változni,
új, szokatlan ízeket megismerni:
rá magát az ember
legtöbbször csak olyankor veszi,
mikor a halál kaszával fenyegeti…
sokszor üres kalóriájú
az ember tápláléka,
üres kalóriájú az öröme,
nincsen semmi tápértéke,
jól ugyan jól lakik tőle,
de hosszan nem válik hasznára,
a lélek mélységeihez el nem vezeti,
 magát az ember
arra az útra nem kényszeríti:
aki azt megszokja, azt hiszi,
a lehetséges legjobb az,
minek is a mélység,
mikor jó a sekélység is…
észre a bajt csak akkor veszi,
amikor egyszer nagyot zuhan,
amikor az ürességet megérzi
ordítóan fájdalmasan,
az élete már a pokol maga ,
hogy szabaduljon onnan
mindent megtenne:
a változás akkor következik be,
mikor majdnem belehal
indul el botladozva azon az úton,
amelyik elvezetheti a valódi örömhöz,
az igaz szeretethez.

2013, február 9.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése