Tóth Roland - Március

Tóth Roland /Sentenced/

Március

A szél
meg-megiramodó
nyegle kamasz
de a domboldalon mégis
barkaágat gombol a Nap

vidáman pörsen a kankalin
mint árokpartra szórt
sárga fillérek
szégyenlősen
pár gyémánt-rügy is kikacsint
mert a fák tövében krókuszokkal
szeretkeznek a méhek

lassan finom vibrálásba kezd
az ásító mező
és a horizont melegedő platniján
kormos hasú
felhő-pászkákat
sütöget a délután