Őri István - A porszemek útja

Őri István

A porszemek útja

...s ha nincs is szél,
sem szellő,
sem fuvallat,
s ha vad orkán
nem is tör száraz ágakat,
a láthatatlan kis testek
szerte szállnak,
neki a világnak,
s megtörnek mindenen,
mert parányok lettek,
s a világ végtelen
megtörnek a fényen,
az árnyon,

a homályon,

megtörnek a sziklák élein,

s félve szállnak

egyre feljebb,

pedig nem hajtja őket semmi,

csupán semmiségük ereje...

láthatatlan lapjaikat

ezüsttel vonja be a hold,

arannyal a nap,

s csillagok fésülik

gyémánt-hajukat

mosolyogva, büszkén,

ezer-szép alakban látva magukat

a sötét éjben,

porrá vált porszemek

gyönyörű szemében.