Szomorúfűz - Télűző - Tavaszodó

Szomorúfűz

Télűző - Tavaszodó

http://www.youtube.com/watch?v=B7hrzfBuoUI

Meghasadt a jég a tavon és olvadásnak indult. A kis madarak ide-oda röppentek, de még nem találtak maguknak ennivalót. Vissza-visszatértek a madáretetőkhöz. Csivitelésükkel ébresztették a természetet. A Nap kibújt takarója alól, a jeges vízben csillogva, árnyakat rajzolva a fák köré. Még a távoli harangszó is másként zengett.

Enyhe szél bújócskázik a bokrok között, az őszről maradt leveleket kergetve.

Óhajtjuk az aranyló napsugarakat, rügyfakadást, a csipkés ágakat a tavaszi virágok virulását, az enyhe szellő kacagó játékát, az azúrkék ég alatt álmaink, s érzéseink ébredését, reményét.

Újul a Föld színe. A szürkészöld árnyalatok, az örökzöldek is élénkülnek A kopasz faágak duzzadnak, rügyeket bontanak. A fűzfákra apró hajtásokat ölt a Kikelet. Hamarosan zöld selyemhajat, lombot növesztenek a bokrok, a fák. Közöttük  szellőtündérek csilingelő

kacagása hallik. A réten, a mezőn vidáman járják táncukat.

Galambok röppennek fel csoportosan, visszaszállva a tetőre. Turbékolva köszöntik egymást. Az égbolton felhők kergetőztek, közülük ragyog ki az azúrkék horizont. Tavaszi illatokat áraszt a Föld. Az alkonyban bíbortakarót terít a Nap.

¤

Enyhén simogató szellő
Csicsergő, repdeső madarak
Guruló, aranyló napsugarak
A természet öléből nő a
viruló, zendülő Kikelet:
Szeretve szeretni, amennyire csak lehet!