Szomorúfűz
Lassan elköszön ...
Elszálltak az évek,
elrohant az élet
Nézed a csillagokat,
kérleled a Holdat,
megfejtenéd a
titkokat,
újra élnéd a
pillanatokat,
de csak a szíved
énekel:
visszahozva az
emlékeket
Még tél van. Unott,
szürke napok búsan lépegetnek tova.
A nappal gondjait
takargató éjszakák, bánatos ébredések.
Ködösek, deresek a
reggelek, messzebb, távolabb tűnő havas napok.
Néha derűsebb, hideg
delek, álmos délutánok szelídsége.
Fehér hófoltok a
tetőn, a kertben, dércsipkések az örökzöldek lombjai.
Az alkony csendesen
kopogtat. Meghitt dallamok az estében.
Finoman csak az
otthonunk melege ölel, emlékképek hangulatában.
Az olvadással
elköszön lassan a tél és elhozza az újulást, a Kikeletet.
http://www.youtube.com/watch?v=1G_JnjptOBE
VálaszTörlés