Nagy Csaba /Gyémánt/
Minden éjt
amikor lelked mélyén
pengetik a húrt,
s egyszerre szólal meg benned az érzet,
a most,
a láthatatlan holnap,
a tegnapokban rég elhantolt múlt,
egy különös,
fájdalom-kötött, vérző seb nyom,
előtted
tehetetlen homály, s jövőtlen út,
fejedben
orgonasípok több-százezre zsong,
de a sóhaj,
az örök, minden éjt túlharsog.
pengetik a húrt,
s egyszerre szólal meg benned az érzet,
a most,
a láthatatlan holnap,
a tegnapokban rég elhantolt múlt,
egy különös,
fájdalom-kötött, vérző seb nyom,
előtted
tehetetlen homály, s jövőtlen út,
fejedben
orgonasípok több-százezre zsong,
de a sóhaj,
az örök, minden éjt túlharsog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése