Mirian - Ébren

Mirian

Ébren

Éjszaka van.
- ˝itt˝ már a harmadik nekem -,
S akár mint csillagsivatag,
Szavaim a végtelenben tűnnek el.
Nem nyúl utánuk a Sors,
Most én sem teszem,
Hisz még bőven van ékezet,
Mint megannyi pont
A mondatvégeken.

Kimondatlanul vár a gondolat,
Hozzád fűz ábrándpárokat.
Ha felkel a nap
Sietve indulok,
Csókjaim versengnek majd,
Lehagyva a rút időt,
S ébreszthetlek mielőtt
A reggel magányodban
Rád kacsint.