Medve Zsolt
Metamorfózis
Teste jégfátyolba öltve
kristályoltár előtt áll,
s mint hópihe hull a földre,
lelke oly gyengéden száll.
Tolla hófehér a dértől,
szívét elhagyta a nyár…
Turbékoló vadgerléből
mozdulatlan jégmadár.
Egy utolsó tekintettel
szürke égre tekintett fel,
majd lehajtotta fejét,
és behunyta két szemét…
kristályoltár előtt áll,
s mint hópihe hull a földre,
lelke oly gyengéden száll.
Tolla hófehér a dértől,
szívét elhagyta a nyár…
Turbékoló vadgerléből
mozdulatlan jégmadár.
Egy utolsó tekintettel
szürke égre tekintett fel,
majd lehajtotta fejét,
és behunyta két szemét…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése