Hollósy Tóth Klára - Emlékek

Hollósy Tóth Klára

Az emlékek…

http://www.youtube.com/watch?v=qj6UGa78Fzw

Nehezek az elindulások, a kezdetek,

de élményszerzés minden új ismeret.

Vonz a változás, amely átmenet,

és a múltból a jövőbe vezet.

Közben azt hisszük, rég erre vágyunk,

s megtiporva legtitkosabb vágyunk.

Mintha megállna az idő egy-egy pillanatra,

csak egy látomásra, alig szusszanatra

formálódik, s rögzül egy-egy jelenet,

mielőtt pislantanád újra szemedet.

Vágsz a tortádból egy szeletet,

ízeled, élvezed, aztán el is feleded…

s mikor átveszi más a helyedet,

a volt miértekre soha nincs felelet…

A legtöbbször ez történik velünk,

s pusztít a veszteség, sokáig sajog,

a fájdalmak nagyok, nincs gyógyír ellenük,

majd hozzáedződünk, s az időn átragyog.

¤

Emlékszel

I.

Emlékszel a zápor - űzte estre,

hallod a múlt megrekedt dalát?

Mikor csendünk csillagfénye leste,

s minden szavad megértésre várt?

Mikor vágyunk mélytűzébe veszve

lőtte Ámor egyre vad nyilát,

szerelmesen suttogtál fülembe,

s az édes érzés karjaidba zárt.

Szórta ránk az ég csillagcsókjait,

bevont minket megszentelt arannyal,

azt hittük a mennyország világít,

pedig csak közeledett a hajnal.

II.

Emlékszel a gyöngyházfényű napra,

mikor habzsolta a fény a harmatot?

A habfelhős ég egy pillanatra,

mint az ölelésre tárt kar szétnyílott.

Emlékszel a bíbor alkonyatra,

mikor kékeslila fényben tündökölt?

Néma vágyunk érthető szavára

éj-mélybe fordult boldogan a föld.

Emlékszel a szunnyadó világra?

Csak nekünk díszlettek a díszletek.

Csalétkek voltak, vágyak délibábja,

még nem hegednek ma sem a sebek.