Pné Juhász Mária - Emlék

Pné Juhász Mária

Régi táskámban
elfeledett fényképek
múltat idéznek.
¤

Emlék

Lelked tükörjegén
siklik a magány
feledve élted
gyönyörét.
Szikrázó fényben bujdokolva
hullajtja fájdalom
igazgyöngy könnyét.
Silány szemfényvesztés
közönye elragad,
repülsz a végtelenben
s elfelejted
ki voltál valaha.

¤

Emlék

Kapualj bánatos csendjében
utca árnyán gubbaszt a jelen,
szeme mélán távolba réved,
szavát szél fújja palaszín égre.

Lelke háborog, száz emlék éled,
karjába kapja nehogy tűnjenek,
szíve visszadobban sok-sok évet,
s lassan elmorzsol egy könnycseppet.

¤

Emlék

Bús, őszi tájat pásztáz szemem,
hallgatag vagyok, ajkam zárva,
a csend körbeöleli testem,
fejem fölött száraz faágak.

Némán zokog bennem egy dallam,
rég elfeledett éj emléke,
hátra sem nézve, hagyom hol van,
illata szétterül a légben.

¤

Emlékezem...

Csillag suhan át az égen,
félbehagyott mondatok
keringnek körötte,
néma sorok közt
hangjegy nélküli
dallamok lebegnek,
Maros part csendjén
hallgatag fűzfák,
Róla mesélnek
angyal-seregeknek.