.kaktusz - Az emlék

.kaktusz

http://youtu.be/7EK7WThPknk

Tudod arra gondoltam,
hogy az emlék, mint a ruha,
amelyik nem használva
bekerül egy nagy ládába,
fel a padlás sötét zugába,
vannak közöttük szebbek,
és kevésbé mutatósak,
(örül az ember,
ha azokat nem látja)
de időnként,
válogatás nélkül,
jók, vagy rosszak,
mégis előkerülnek,
azért talán,
mert valamit ott keresnek…
kinyílik a láda, és bár
sokáig senki se nyúlt hozzá,
a színükből veszített mind,
fakó lett a szép is, a csúnya is:
az ember megforgatja, tán föl is próbálná,
ha időközben őket ki nem nőtte volna…
emlékek, szépek, csúnyák,
visszakerülnek oda,
ahol az idő gondoskodik róla,
hogy tovább veszítsenek színükből,
a valamikor erőteljesből…
de vannak emlékek olyanok,
amiket nem a padlás mélyén,
nem is őriz az agyában az ember
már-már elfeledve,
ha néha napján előveszi őket,
a lélegzete is eláll tőlük,
mintha történt volna velük csoda,
nem ártott az idő vasfoga,
újként maradtak meg
az embernek a lelkében
fájónak, vagy örömtelinek.

2013. február 23.