Gligorics Teréz
Hajnalban
Öt óra van.
Felébredek.
Takargat a szürkeség,
csillagot egy sötét felhő,
a napot még messzeség.
Takargat a szürkeség,
csillagot egy sötét felhő,
a napot még messzeség.
Az ébredező hajnal
csendjét
nem töri még meg a zaj,
gyűrött vánkos ráncaiban
álmodik a gond s a baj.
Csak a falióra ketyeg,
kacagva a perceken,
lábnyomait otthagyva
az arcokon, s az életen.
Mély álomba burkolódzva
nyújtózik a napkelet,
vajon mit terveztek mára:
napsütést-e vagy telet?
Itt ülök a szürkeségben.
Fájdalmaknak nincs híja,
míg percenként közeleg
a napi exisztencia.
nem töri még meg a zaj,
gyűrött vánkos ráncaiban
álmodik a gond s a baj.
Csak a falióra ketyeg,
kacagva a perceken,
lábnyomait otthagyva
az arcokon, s az életen.
Mély álomba burkolódzva
nyújtózik a napkelet,
vajon mit terveztek mára:
napsütést-e vagy telet?
Itt ülök a szürkeségben.
Fájdalmaknak nincs híja,
míg percenként közeleg
a napi exisztencia.
Ne dobj félre, én
Istenem.
Ha vagy, hallgasd meg szavam,
adj erőt a mai napon
elviselni önmagam...
Amen
Ha vagy, hallgasd meg szavam,
adj erőt a mai napon
elviselni önmagam...
Amen
https://m.youtube.com/watch?v=pnCirdJ9exs
VálaszTörlés