Albert Ferenc - Színekre hangolva

Albert Ferenc
Színekre hangolva

/Rigmus, hófehér lelkedhez/

Végső mentshelye szívemnek,
ezüst holdfényben vágyódón,
örökzöld kertedben didergek.
….És szólal mahagóni lantom:
- Kedvesem halljad hát dalom,
e szerenád komponált kottája
vörös véremből ezernyi csepp
mi gyolcslepedőmön foltokat ejt.

Ó, bár lennél őrangyalom
e koromfekete éjben;
türkizben izzó csillagok ülnek,
szemeid kék tükrében.
Forró vágyam lila ködén át
arcod mosolyát látom,
és ha kéred, meghalok érted;
a valóság légy, ne csak egy álom.

Sárgán izzó lángnyelvek közt
vadpokol tüzét megjárnám;
gesztenyebarna hajadba túrva,
éden kapuját hágnám.
Gyönyört remélve azúrkékben
csodálnék fekete eget;
nem élem túl e szürkeséget,
hagyd, hogy örökre melletted legyek!