Berze Tünde - Jégvirágok

Berze Tünde

Jégvirágok

Az égbolt kifeszült tükrén felragyognak,
mint megannyi lámpás,
a hideg űr fénylő csillagai.
didergő éjjeleket ültetve a küszöbre,
s nyirkos nyálát csorgatja a hajnal,
még kopogó léptek ülnek az avaron,
melyet szivárványra festett az Ősz-piktor,
s konok vigyorral az arcán,
megtépett, földre tepert a szél.
Halottként hallgatnak,
s csupaszra vetkeznek a fák,
még tar ágaikat az ég felé emelve,
utolsó vágy-imát susognak a ködbe,
de nem hallja senki őket,
hisz eljött újra a rideg hóhér,
könnyeket fakasztva mindenhol,
s jégvirágok nyílnak ablak-sírok tükrén.