Debreczeni Zsolt
Aranyló hólepel
Tündökölt,
csillámlott, ragyogott a fehér hó,
didergett mindenki, fagy van, zimankó!
Olvad a jégcsap-csepereg a földre,
az alvó nap sugarai megolvasztják végre.
Sugárzó fényözön borítja a tájat,
aranyló sugárral lepi el a havat.
Nyílnak a szívben a lelki virágok,
az utcán csak járkálnak a gyönyörű leányok.
Vízesés kékjében forr fel most a sok hab,
özönlő vízsugárral teríti be a harmat:
A sok szép virágot, a hajnali zöld füvet,
egy fénynyaláb felolvasztja szívemben a jeget.
didergett mindenki, fagy van, zimankó!
Olvad a jégcsap-csepereg a földre,
az alvó nap sugarai megolvasztják végre.
Sugárzó fényözön borítja a tájat,
aranyló sugárral lepi el a havat.
Nyílnak a szívben a lelki virágok,
az utcán csak járkálnak a gyönyörű leányok.
Vízesés kékjében forr fel most a sok hab,
özönlő vízsugárral teríti be a harmat:
A sok szép virágot, a hajnali zöld füvet,
egy fénynyaláb felolvasztja szívemben a jeget.
*
Színes jégcsapcsodák
Varázslatos helyszín,
jégbarlangban járok,
színes jégcsap csodát, felolvadást várok.
Megenyhültek szívek a fagyott érzelmektől,
nem lelik meg útjuk, a hitetlen lelkektől.
Gyémántfehér vágyak a rideg barlang mélyén,
érzik a vesztüket a szívzuhatag végén.
Hajnali napsugár olvasztja a fagyot,
amit az érzelem jégben fázva hagyott.
Porrá törött jegek a halovány remények,
tűzben izzó jégcsap csepeg mint a lélek.
Magasztaló ének csendül fel szélben,
a tenger zúgásának mélysötét kékjében.
színes jégcsap csodát, felolvadást várok.
Megenyhültek szívek a fagyott érzelmektől,
nem lelik meg útjuk, a hitetlen lelkektől.
Gyémántfehér vágyak a rideg barlang mélyén,
érzik a vesztüket a szívzuhatag végén.
Hajnali napsugár olvasztja a fagyot,
amit az érzelem jégben fázva hagyott.
Porrá törött jegek a halovány remények,
tűzben izzó jégcsap csepeg mint a lélek.
Magasztaló ének csendül fel szélben,
a tenger zúgásának mélysötét kékjében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése