Ihász-Kovács Éva - Változatok

Ihász-Kovács Éva

Változatok

Szél eloson,
ág, levél - mozdulatlanok.
S ebben a látszólag nyugalomban
hallom, mikor a lobogószemű
éjszaka erőszakot vesz a
nappalokon. Kinyitom apró
ablakait a magánynak,
csak a nehéz lélegzést
hallom, érzem ahogy
védekezik a föld:
teste csupa veríték,
nem érzi, hogy letört
égdarabként föléje-
- szánalomnak a csillag-...
Reggelre aztán megszólalnak
a fülemülék és a fény felszerelt
mentőosztagai ideérnek. A fűbe
térdeplő sugarak fölszárítják
a könnyet. Az éjszakát messze űzik.
Szivárvány sztetoszkópja
lehajlik, fecskendők forrnak
a Napban: megnyugvás van a
tettetett nyugalomban.
Nikkel füvek közt ődöng a hallgatóság.
Én nem tudtam,

hogy annyira más vagy.
Övemet fölcsatolom s felkészülök az
É J S Z A K Á R A