2015. szeptember 18., péntek

Balázs Danó Tímea - Örökből végleg



Balázs Danó Tímea

Örökből végleg


Nyárvégi viharos hajnalon
kis kristályfényű csillag
ablakom peremére hullva
egy nagyot nyújtózkodott;


kipihente már gyötrelmes
sokat próbált útját, majd
leakasztott Valahonnan
egy virágokkal ékes
Hétmérföld - hosszú létrát.


Ásított egy nagyot,
- lehelve ezzel egy
édes fuvallatot -
kimosta szeméből
rongyos, foltos, portól
feslett fénykönnyfátylát,


a létra csúcsán megállva,
a magánytól elköszönt,
lágyan a jövőmbe karolt
s ide hozzám, Napos
lelkemnek párnájára
- mely szenvedély ruhát öltött
Gyöngyöt nyíló virágaim
közé, végleg mellém feküdt …

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése