Fridli Zoltán
Régvolt!?
A lelkem sír belőlem!
Gyönyörű park, itt született első szerelmem,
A pad, mely látta hogy tudok szeretni.
Rózsa, mindig öröm volt, s most rügyezik utamat állni.
Zord fergeteg rejti el már a napot előlem.
Nem kér már senki belőlem?
Ordítson orkán, jöjjön sok veszély, nem félek,
Hisz oly szépek az emlékek.
Te drága föld, te láttad első mosolyom,
Téged áztatott első igaz sírásom,
Most is néked sírom el a bánatom.
Az én szívem nem bánthatja már szerelem?
Ezt tőled kérdezem ó istenem.
Van tán, ki megolvasztja e roppant jeget,
Mely most körbeveszi szívemet?
Jaj lelkem, te büszke nagy folyam,
Megtörtél, zavaros vized, csak siratom magam.
Kedves vidámságok, szelíd szerelmek!!
Visszaad valaki titeket?
Nézegetem az emlékképeket,
S siratom a nagy szerelmemet.
Szívem bíz sokat csatangolt,
Oly sokszor szerelmes volt,
Mára már lenyugodott,
S eléggé megkopott.
Az élet vékony fátyolfelhő, fagyos és vértelen?
A test mulandó, de a lélek, a lélek végtelen!
Gyönyörű park, itt született első szerelmem,
A pad, mely látta hogy tudok szeretni.
Rózsa, mindig öröm volt, s most rügyezik utamat állni.
Zord fergeteg rejti el már a napot előlem.
Nem kér már senki belőlem?
Ordítson orkán, jöjjön sok veszély, nem félek,
Hisz oly szépek az emlékek.
Te drága föld, te láttad első mosolyom,
Téged áztatott első igaz sírásom,
Most is néked sírom el a bánatom.
Az én szívem nem bánthatja már szerelem?
Ezt tőled kérdezem ó istenem.
Van tán, ki megolvasztja e roppant jeget,
Mely most körbeveszi szívemet?
Jaj lelkem, te büszke nagy folyam,
Megtörtél, zavaros vized, csak siratom magam.
Kedves vidámságok, szelíd szerelmek!!
Visszaad valaki titeket?
Nézegetem az emlékképeket,
S siratom a nagy szerelmemet.
Szívem bíz sokat csatangolt,
Oly sokszor szerelmes volt,
Mára már lenyugodott,
S eléggé megkopott.
Az élet vékony fátyolfelhő, fagyos és vértelen?
A test mulandó, de a lélek, a lélek végtelen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése