2015. szeptember 22., kedd

Berze Tünde - Lábnyomok



Berze Tünde

Lábnyomok

Szél tépázta éjben halvány csillag-kép,
hívogat szelíden, s öleli fáradt magányom.

Boldog otthont kerestem,
hajtott a szeretet-vágy,
s lázálmoktól gyötörten
ikonokat rajzoltam
fulladozó lelkemnek.

Ellentmondások közt lebegve,
kutattam az élhető jelent,
mosollyal ajkam szegletén,
én, türelmes, balga teremtmény,
hiába lobogott bennem szenvedély,
laknom kellett az Isten tenyerén.

Most, hogy számvetést tartok,
pofon vág a realizmus,
s ijedten iszkol szeretet-vágyam,
túl a világ minden szegletén,
meg ne leljék a lélek-gyilkosok.

Szerelemről már nem beszélek,
megzabolázott vércseppjeim,
rabigába bújtak, elhidegülök,
s nem kívánom a színház-világ
szenvedély-drámáit.

Elteszem múltam reményeit,
de megmaradnak létem útján,
mint apró, titkos lábnyomok.

Szél tépázta éjben halvány csillag-kép,
hívogat szelíden, s öleli fáradt magányom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése