Mirian - Egy az út

Mirian

Egy az út 

Olykor jól startol néhány mondatom,
mégis valami visszahúz épp a cél előtt.
Látom én - akár csukott szemmel is -
merre rajzolt utam visz a sors elé,
de tán túl hangosan löknek el lábaim,
mert a csend leveszi vállaimról két kezét.
A múlt meg csak jót röhög,
miként próbálom a-még-megmaradtat
egységben tartani,
ha újra nekem jön a szél.

Ha zsebre dugnám szavaim önérzetét,
s nem törődnék egyszersmind merre,
hová visz a gondola-t…
vagy csakúgy álomként dobnék
a rám szeg'zett kérdések elé
- mint szemfedőt - fátylakat,
tán nem lennék ily látható
sem én, sem a szó,
s mint láthatatlan utazó
követhetném a szívemet szabadon,
hisz, egy az út angyalom

- feléd -.