Paudits Zoltán
Olykor vágyaink
börtönének ablakán is beszűrődik a hajnali Nap sugara és fénykezével, ha csak
pillanatokra is, de megérintheti sebzett lelkünk. Ettől az érintéstől új vágyak
fogannak bennünk és általuk erősödik a remény, amely gyengíti láncainkat,
enyhíti, elviselhetőbbé formálja bánatunk kínzó terhét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése