Fekete István
Estnek árnyán
Estnek árnyán alkony
szárnyán
a szürkület
végiglibben.
Régi tőkék mámort
rejtőn
kapaszkodnak kopasz
lejtőn
s rőt levelük
meg-megrebben.
*
Int egy árnyék,
elmúlt szárnyék
bús fürtöknek
takarója,
késő darázs
zsongva-bongva,
szeptemberi titkot
mondva,
pihenni száll a
karóra.
*
Vén diófa zizeg,
susog,
egy-egy dió halkan
koppan,
holt levél száll a
mély útba,
Tejút néz a bedőlt
kútba,
s gyalogúton lépés
dobban.
*
Lépés dobban, korsó
koccan,
Öregember ballag
ottan.
Elmúlt a nap, s csak
a sötét
látja és a csillagos
ég,
amint köszön
meghatottan.
*
Foszlott szélű
kalapjával,
megemelve lassan,
mélyen
annak, aki mindig ott
van,
sötétben és
világosban,
tárt karral a gyepű
szélén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése