Baráth Sándor - Őszi szerelem

Baráth Sándor

Őszi szerelem

Mint aki ellentmond
A nagy józanságnak,
Én téged még mindig
Szív repesve várlak.
Várom azt a boldog,
Percet és az órát,
Mikor szánk összeforr,
Csókot adni jó rád.
Hinteni az ősznek
Összes szép virágát,
Kábulni testednek
Az illatvilágát.
Hűs, öreg gesztenyés
Koronája alatt,
Fátyolos lombot szűr
Viruló őszi nap.
Szeretném őrizni
Szívemben ezt az őszt,
Út a menedékre
A hosszú tél előtt.
Míg csak élünk fogom
Tündéri két kezed,
S ezzel sem te sem én,
Még nem is vétkezek.
Nem hagyhatjuk azt hogy
Lecsorogjon Napunk,
Szerelmedet kértem
És el- el bódulunk.
Ez mind így lesz, mert mi
Csak együtt létezünk,
És mindegy a Föld áll,
Vagy éppen forog velünk.