2015. szeptember 30., szerda

Szomorúfűz - Őszi tündérek kopogtatnak októberrel



Szomorúfűz

Őszi tündérek kopogtatnak októberrel


Szeretem az őszt, a kesernyés illatokat, a színes, napfényes napokat. Ha tehetném, összegyűjteném a levelek illatát, az arany, őszi sugarakat a homályos, sápadt napokra. Megérkezett október. Aranyló, áttetsző, hangulatos színek a természetben, a hűvös, napfényes reggelekben. Simogat az októberi fény. Itt-ott maradék zöld az erdő, de már sárguló lombok susognak a nyárvégi napokon, mielőtt az ősz álmodozva kúszik a lombokon át. Leszüretelték a szőlőt, az érett gyümölcsöket, elraktározva a téli időre. Késő-nyári mézillat és szőlőíz a légben. Sárguló kukoricafejek zörögnek, lopakodnak mindenfele az árnyak. Levelek, virágszirmok hullnak. A költöző madarak is messze járnak. A földeken vetik a jövőt!

Fátyolként borítja be a gyengülő fény a földet. Alacsonyan robognak az októberi felhők az őszülő égbolton, őszillatú szelekkel sodorva tova. A hegyek az éggel összeérnek, ködbe veszve. Bodros felhők robognak a mezők felett, felhőhomlokát ráncolva, sötéten szórva könnyeiket a vízcseppek koppanásaival. Majd vad, októberi szelek tépázzák

Őszi tündérek dalolnak a fákon, a Nap arany fényt szór - vagy vad szelek tépázzák a színes lombokat. Az ezernyi, száraz kis levél pörögve-forogva földet ér. Hulló, tarka levéleső. Bíbor sugárral érkezik az alkony, csillanva a tó tükrén. Minden csendre tér, viszi a ősz üzenetét a kerge szél. Ködfátyolt von a tájra az éjszaka, beborítva a hajnalokat.

*

Bekopog október

Leszüretelték az érett szemeket,
a szőlőtőkéken sárguló levelek
Friss a kaszált széna illata,
másképpen zeng a szív szava
Borzongatóak a hajnali szelek,
a nap homloka is sápatag
Másképpen fut már az idő,
belengi az eget az alkonyat
Barnuló erdő int a ködön át,
együtt száll az égen a galambpár
Kísértenek a bús emlékek,
az álommal messze lebbennek
Búcsúzik a nyárias szeptember,
halkan bekopog hozzánk október

1 megjegyzés: