2015. szeptember 25., péntek

Helen Bereg - Kezdet és vég



Helen Bereg

Kezdet és vég



És virágokban fürdik - mondá egy hang.
Nincs test, a lélek lebeg, szárnyal,
ölelkezik virág illatával
megpihen szirmai között.


És testté lesz – mondá egy hang.
Elhalnak a virágok lassan,
színük, illatuk elporlad,
porukból új élet születik.


Vágyom, teljesedjen ki létem.
Zene vesz körül, érzem,
átfolyik rajtam, teljessé tesz.
Elenyészek, belehullok a semmibe.
Zene, születés előtti mise.


Enyém volt a végtelen,
de testté lettem,
hogy éljek ezen a Földön.
Most halkuló muzsikában
feléled a remény ismét érzem:
Nem volt fájdalom,
nem volt szenvedés,
csak egy érzés járt át.
Lebegő elernyedés.
Habok sodornak
nem tudni hová,
nem tudni miért,
minden szép,
minden az enyém …
és mégse.
Csak a zene, mi szól.


Nincs fülem mégis hallom,
mert belülről jön a dallam.
Nincs szemem s mégis látom,
fényesen süt a Nap,
nincs bőröm, de érzem
a hűvöset, mely körül vesz.
Majd megszűnik mindez a gyönyör.
Megszületek.


Megszületek, kínban,
hogy fájjon
s haladok éveken át ,
hogy elérjem ismét
a halálban
az otthagyott boldogságot.

(Michel Pépé : La Vision du Coeur zenéjére)
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése