Kun Magdolna
Szeptemberi emlék
Szeptember volt.
Hűvös, szeles ősz.
Dér szállt minden
lombra.
Mi a hídon álltunk.
Kezem kezed fogta,
s néztük a haldokló
levél-ágakat,
amik csendben
siratták elmúlásukat.
Sápadt volt a táj,
kietlen és rideg.
Mindenütt sodródó,
szélfújt levelek,
melyekre rozsdafoltok
martak égető sebet,
s késő zápor
pergetett esőcseppeket.
Könnyeztek a fák,
könnyeztünk mi is.
Velük sirattuk el
azon nyarakat,
amik ma már
avarhantban lépik
a búzavirágkék
emlék-utakat
De tudjuk,
lehet az ősz
levélhulló,
s a tél is lehet
zúzmarás, havas,
ám abban a havas
zúzmarában,
már fennkölt hangon
kacag
a minden évben
visszatérő
rügyet bontó tavasz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése