Garai Gábor
Ősz elébe
Szétpattant ez a
reggel,
kék buborék.
Hálózó víz-erekkel
oszlik az ég.
A láthatár gomolygó
ezüst ködök,
ökörnyálak selymébe
öltözködött.
Tollászkodik a fűben,
mint nagy madár,
s elszáll majd
alkonyattal,
elszáll a nyár.
Jöhet még forró
nappal,
éj, csillagok -
tavuk már jég, ha
nyáron
nem ringatott.
Tarló érett
szerelmünk
határa, mind
fölmagzottak
felejtett
virágaink . . .
Most kell - hűs szél
iramlik
Észak felől, -
széles vizekre kelni
a tél elől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése