Maszong József
perzselj meg
Perzselj, szüntess
meg engem, - falj fel !
Felszított, szunnyadó
lángok égessenek,
Hogy ne kínozzon
tovább a vágy utánad,
Mert szerelmem
fájdalmas éber álom
Vagy legyek a részed
megsemmisülve
És ne fájjon ennyire
a nem léted
Az élet bár
szépséges, de nélküled
A minden is ,- maga a
semmi !
Ne vágyódjam többé
lenni csillag
Vagy hold, mely
ragyogja az utad
Legyek ki vagyok,
kóborló lélek
Ékes szóval
követel magának téged
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése