Gligorics Teréz
Hulló levél
Hol van a vadvirág
illata, varázsa?
Hisz tegnap a
napsugár éltette még!
Szívekbe égette,
lángoló parázzsal.
Áldott nyár! Meleged
arcomon ég!
Kacagva, hideg szél
füttyöt hány utánad,
nyomában reszket a
levél a fán,
koszosan duzzad a
folyó, majd megárad
s hontalan lelket
hagy maga után.
Kegyetlen, tomboló,
pusztító fergeteg
süvítve rohan a lombokon át,
megtépve fészkekben
szendergő életet
s jégeső veri a kertet, a fát.
Hullik a falevél. Táncot jár röptében,
nem hallja: húzzák a
búcsúztatót,
életnek, madárnak,
megfagyott lepkének,
gyászzenét játszanak,
nem mulatót.
Megsárgult díszruha
ragyog a napfényben,
a világra, színarany
zivatar hull.
A holdvilág fényénél
csillog az estében,
amíg a hömpölygő
folyóba fúl…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése