2015. szeptember 18., péntek

Ihász-Kovács Éva - A frész színű rózsa éneke



Ihász-Kovács Éva

A frész színű rózsa éneke
- részlet a rózsák zsolozsmájából –



És suttogott szívemnek a
frész színű rózsa
Én a szeretet vagyok
szépen ragyog a nap szirmaimban
álmodban megfestem holnapod
és felszikrázik létezésem a mában
kiálltam és megvártam a teremtést
hogy orcádra simítsam a fényt
szivárvány-szirmaimmal
és elhozom Néked a reményt
s Tiéd lesz a legnagyobb boldogság
Remélj tehát hogy felgyúl a nap
s lángbetűivel ír majd s sugarával
s rávall hogy szívedig ér fel
az a szép patakos dallam
Mert ez van a dalban
a szirom-suttogásban
a nászban a rózsaszirom
vetületében s hiába zúgnak
viharok szelek hó csaták
hiába a világ
gyász-hóesése
legyen szívedben béke
s alkoss a megmaradásnak
s nem kell hiába várnod
Penelopéja
Nem héja de Sólyom követ majd
és ideér Odüsszeuszod
az akiért piros
álmaid szövögetted
s fehér gyolcsodban tiszta maradtál


Várj tehát és csodáld szirmaimat
ez a szín a szerelmet jelenti
s édes zokogásod ez a benti
örömös könnyre fakad
kövesd őt s kövesd magad
s míg szirmaim szállnak a szélben
megtalálod keresett Ithakádat
Te is észrevétlen
Megbékélve csodáltam a rózsát
s a metszőolló kezemből lehanyatlott

1 megjegyzés: