.kaktusz
Búcsúzik az ó-év
Tudod arra gondoltam,
hogy az ó-év búcsúzik
nagy zajok között,
hatalmas üdvrivalgás
köszönti az újat,
de közben az ünnepnek
van egy pár pillanata,
amit, ha mérni
lehetne, kiderülne róla,
az év legkomolyabb,
legmélyebb ideje…
mikor a legtöbben
arra gondolnak
amik a számukra a
legfontosabbak,
az alatt a rövid idő
alatt
tesznek olyan
fogadalmakat,
hogy az életet
folytatják szebben,
jobban, okosabban...
de már a következő
pillanatban,
amikor elszáll az
éjfél varázsa,
megszűnik a pillanat
komolysága,
akkor talán az ember
pontosan tudja már,
megváltozni nem fog
semmi,
nem fog önmagából
kifordulni,
minek is,
mikor úgyis minden
elmúlik...
és igen, az ember a
jóra vágyik,
de mert gyenge:
tehetetlen,
különösen,
ha önmagát szeretné
kicserélni
szebbre, jobbra,
okosabbra…
segítség nélkül úgyse
sikerül,
tudja, minek is
próbálja,
és a segítség ritkán
érkezik,
de ha igen, ha Isten
gyermeke,
a szeretet angyala
belé költözik,
( éjfélkor egy
fohászt megérdemelne)
akkor talán az ő
kedvéért képes arra,
amit a sajátjáért nem
tud megtenni,
hogy szebb, jobb, és
okosabb legyen…
általa, az ő
segítségével megtörténhet,
hogy megváltozik az
egész élete,
nem csak a következő
éve.
2011. december 30.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése