Szuhanics Albert - Új január

Szuhanics Albert

Új január

Ma az új január
friss hóval érkezett,
mesebeli e táj,
s mily rég nem létezett!
Függönyt sző fehér ég,
hópihe-csillagok
ereszkednek feléd,
kegyelmi állapot.
Csitt, hallgass, és ne szólj!
Száll a csönd zenéje,
szép lelkünk válaszol,
itt az álmok éje...
A vérem nevedet
lükteti eremben,
kék szemed elveszett
távoli hegyekben.
Ez az új január
szerelmünk áthozza,
őszt temető szívünk
hómezők bolondja.
Habkönnyű az új hó,
fürödjünk meg benne,
mint mély, s elringató
forró szerelembe`!