Káli László
Kedvesem
Kedvesem, hidd el
nekem, jobbat érdemelsz...
mint én vagyok, és.... lehetek valaha... majd veled
sokkal jobbat találnál... hiába... ezer mondat...
ha nem vagyok... veled...! Százszor jobbat!
Talán nélküled... már én sem leszek... aki lennék,
aki szeretnék... hiszen, hiszem, hogy veled!
Egymásra, s magunkra lelnénk egymásban, és
önmagunkban... válaszút... szívem érted… dobban
ha lobban… jobbat érdemelsz, sokkal, százszor jobbat.
A sarkadban sarokba… szorítva fogam… közé neved…
hiába… küzdök magam… magammal vinnélek…
csakhogy bennem… a tudat, miszerint... ez a végső
szerelem… talán nekem már mindenhez túl késő...
én tudom, rossz… vagyok egyedül… menthetetlen…
mégis, inkább így elérhetetlen… mint érdemtelen.
mint én vagyok, és.... lehetek valaha... majd veled
sokkal jobbat találnál... hiába... ezer mondat...
ha nem vagyok... veled...! Százszor jobbat!
Talán nélküled... már én sem leszek... aki lennék,
aki szeretnék... hiszen, hiszem, hogy veled!
Egymásra, s magunkra lelnénk egymásban, és
önmagunkban... válaszút... szívem érted… dobban
ha lobban… jobbat érdemelsz, sokkal, százszor jobbat.
A sarkadban sarokba… szorítva fogam… közé neved…
hiába… küzdök magam… magammal vinnélek…
csakhogy bennem… a tudat, miszerint... ez a végső
szerelem… talán nekem már mindenhez túl késő...
én tudom, rossz… vagyok egyedül… menthetetlen…
mégis, inkább így elérhetetlen… mint érdemtelen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése