Nosztromosz - Miért féltelek ennyire?

Nosztromosz

Miért féltelek ennyire?

Hideg könnyek húzta csíkok marják a bőrömet,
kezeim bénultan fekszenek, néha még megrezdülnek…
… sötét már az ablak mögötti világ, bekúszna hozzám, ha hagynám.
Miért féltelek ennyire?
Ha tehetném, melletted ülnék és fognám kezed,
még dúdolnék is neked csendesen… de nem lehet.
Messze vagy, és ez a távolság most leküzdhetetlen.
Még könyörögni sem merek, egy láthatatlanhoz sem
mert nem segített máskor sem senki, nem segít itt semmi,
csak az akarat, a kitartó makacsság mi benned van,
hogy meggyógyulj és újra köztünk járj…
… velünk beszélj át akár egy egész éjszakát.
Miért féltelek ennyire? Miért?

Mert te is itt élsz már bennem, szívem rejtekén… barátom.