Serfőző Attila
Holnaptól
Holnaptól időtlenül
ketyegsz,
’mint a vihar sűrű
mélye’
belém vegyülsz…
(köszönöm)
Zegzugaidba búgom
bánatom és örömöm.
*
Éjsugár
Annyi minden
közelített hozzád.
Sértettséged szikkadó
tüze,
rozsdabarna évek
üzenete,
s a lángra gyúlt érzéki szád.
Mint az álommá szőtt
gondolat,
inget húzott rád a
kora-őszi Nap.
*
Egy Óceánba zúdul az
összes innen,
mindegyikünk egy-egy
Isten…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése