Fazekas Valéria - Anyám vár ...

Fazekas Valéria

Anyám vár…

Van egy hely, mely nem gyötör hiánnyal ,
ahol anyám vár piros tulipánnal.
Fehér orgona könnyű illatával,
kertjébe zárt tavasz varázsával.

Ott a szérűk felől akác sompolyog,
mézízű béke a légben gomolyog.
Napszínű kankalin szendén mosolyog ,
belvizet csókolnak hajló fűzbokrok.

Vár nyári napon lugas árnyékával,
frissen hámozott üde uborkával.
Mélykék szemének selymes bársonyával,
zöldellő mező lenge nyugalmával.

Emlékbe révült gyermekkor kincsével,
zsongó természet kacér énekével.
Harmóniát simító keze melegével,
füstifecskék bohókás csevejével.

Ahol a tornácon muskátli virágzik,
liliom kelyhén harmat gyöngye játszik.
Oszlopon kusza borostyán burjánzik,
futó rózsa szirmán bogár bóklászik.

Vár őszi napok szürke talányával,
Madárpanasztól bús alkonyi sétával.
Parányi porfelhők könnyed táncával,
indián nyár szőtte ökörnyál uszállyal.

Hó porozta udvar szűz fehér leplével,
Óvó tekintete meleg féltésével.
Csillogó írisze gyémánt könnyével,
lelke sóhajának ezer kérdésével.

Hideg télidőben varjú károgással ,
Szerető szíve lüktető ritmusával.
reményt kémlelő, kósza pillantással,
anyám vár reám az otthon varázsával.