Bodó Csiba Gizella
Vérszínű vadszőlő
Mint a vér, folyik
A vörösre érett levél
A zöld-opálos őszi
lombon.
A folyondár leér az
ágtövekre
Mintha gyökeret verne
fegyvere az életet
lopja el
A fától, az karjával
ficánkol,
A szél is segíti, de
a liántól
Meg nem szabadítja.
Élősködők mindenhol
akadnak,
Állatok hátára
tapadnak,
Vagy gondolattal
körbefonnak
Erőszakosan
kínálkoznak
Telefondróton vagy az
utcasarkon
Utánad nyúlnak
csápjaikkal.
Ő csak szép, vörösben
izzó
Vadszőlőlevél, de
folytja a
Lombozatot, uralja a
homlokzatot
Nemrég meszelt házon.
Ő csak élni akar,
Neki a fák ága az a
kar
Melyről azt hiszi
neki tartva,
Érte nyúlik a
magasba,
Így hát befonja
vérszínével
Szép is, de a lényeg
vész el
Alatta, ha nem
erősebb aki
Élni hagyja szép,
őszi lombok között
Folyik – folyik
szalagja
Majd a tél learatja,
s
Egy dombon hagyja
vérbe fagyva!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése