Fazekas Imre Pál
A boldogság
gyémántjait
egymást keresve egy
sorsutat járunk
érzékeny vágyaink
kolduló tükrében
hulló napok
végtelenjébe szállunk
összezárt szívünk
dobogó ölében
örvénylő évek könnyek
és örömök
az idők fényét
bodrozó felhőkön
szelíden elmélkedő
üstökösök
nyomot hagytak az
erdőkön mezőkön
imádtuk érzelmi
többleteinket
boldogságunk
gyémántjait csiszolva
elbűvölő
virág-örömeinket
legszebb emlékszépek
közé rajzolva
egymásban talált
furcsa finom lélek
bennünk élő –
összesimuló mélyek
https://m.youtube.com/watch?v=a37QbIdhD2Y
VálaszTörlés