Hanyecz István - Alkonyat

Hanyecz István

Alkonyat 

Sietve rohan már a
fogyó Nap korongja
a pirosló horizontba

még vissza tartanám
de biz késő gondolat
percek alatt elfogyott

vörösen izzó alkonyat
úgy faképnél hagyott
mint ősz a bús bánatot

ez szépség megfogott
elmém rögtön felizzott
elvakítón szépet látott

vöröslött az égnek alja
bukott le nap korongja
elszunnyadt nyugovóra

helyébe sötét lopózott
sűrű fekete lett égbolt
rajta csillag ragyogott

választottam csillagot
találtam is sok Barátot
énem rímeket faragott

már késő jár az éjszaka
csalogat angyalok raja
táncot ropnak csoportba

de eljő a holnap hajnala
Napnak lesz pirkadatja
köszöntelek a virradatra