Kosjegyében - Az őszi táj; - Szeptemberben

Kosjegyében

Az őszi táj

Szép őszi táj fogad
amerre most járok.
A fák zöld levele
ezer színben látszik;
a színek világában
váltakozva játszik.

Erdők, mezők, tájak
csodás színvallása,
szívet melengető
őszi lomb hullása;
szememnek gyönyörű
a nyár elmúlása.

Megtölti szívemet a
maga varázsával,
gyönyörűsége mindig
kedves nekem;
de mégsem kívánom,
hogy örökké, Ősz legyen.

Ősz, Tél, Tavasz, Nyár,
váltakozva jöjjön…
s maradjon örökre,
ami szép volt benne;
csak emberi erőszak
bár sohase lenne.

A természet rendjét
ne bontsuk meg soha;
a rend maradjon rend,
mert úgy szép a Világ;
ha érintetlen hagyjuk,
a teremtett csodát.

*

Szeptemberben

Szívem kitárul a kiskertek ősz ölén, mikor
az ősz virágai szerelmi bújócskát játszanak,
sokszínű szirmaik mosolyognak felém,
amikor hajnali könnyeiket szárítja föl a Nap.

Szívemben látása megannyi átélt érzést vált,
egy régi szerelemben varázsolt csodásvilágot,
ifjúként melletted átélt igaz boldogságot,
melyet felejteni soha nem tudok – nem is akarok.