Margot - Ma reggel

Margot

Ma reggel

Ma reggel, míg várok rád,
Fürkészem a tájat.
Ma reggel már őszi szél
Rezgeti a fákat.

Meglibben pár bús levél,
Halkan szárnyát bontja,
Elhagyottan száll alá,
A koszos homokba.

Lassan szemerkélni kezd,
Az eső elered.
Nem bújok fedél alá,
Bár mindenem remeg.

Ha tudnék most festeni,
Festeném a vizet,
A tajtékosan hullámzót,
A lágyan szelídet.

Sok ezernyi színeit,
Szürkét, kéket, zöldet,
Ahogy habzón, sárosan
Ellepi a földet.

Az utcai pad előtt
Csöppnyi kis áradat,
Piciny hullámtaréján
Fakó levél szalad.

Tudom már, hogy nem az ősz,
Mi fájdalmam hozza,
Mi lehullt, zörgő levélből
Koszorúmat fonja.

Tudom, szívem bánata
Önmagamból fakad,
Mindegy az, hogy hó esik,
Vagy forrón süt a nap.

Már azt sem tudom néha,
Hogy miért is várlak?
Nem tudok már örülni
Semmi boldogságnak.

Valamikor, valami
Összeroppant bennem,
Valamit úgy kerestem,
De semmit sem leltem.