2015. szeptember 6., vasárnap

Sík Sándor - Őszelő



Sík Sándor

Őszelő

Rozsdabarna őszi lombok
Hulló pelyhe közt bolyongok
És a hullást hallgatom.
Rozsdabarna bú a fákon,
Barna bánat, őszi mákony
Édessége ajkamon.


Régi módon andalogni.
El-elnézek egy maroknyi
Késve nyíló kankalint.
Zördül lelkem mély avarja,
Hogy az őszi szél fanyarja
Hűvösével megsuhint.


És a zörge rőt avarból
Fölkacsint egy elcsavargó
Elmaradt arany sugár.
S fák közül egy ritka vendég.
El sem könnyezett növendék
Ifjú énem kandikál.


Nézem, nézem nedvesülő
Szemmel, mint egy ágon ülő
Szárnya libbentő rigót.
Csak a már-már rebbenőnek
Súgom el, hogy őszelőmnek
Ez legelső könnye volt.


1 megjegyzés: