Szabó Magda - Mozdulna s ellenáll

Szabó Magda

Mozdulna s ellenáll

Mozdulna s ellenáll
csontjaim erdeje,
csontok közt szunnyadoz,
ne hívd a lelkemet.

Ringatják tengerek,
altatják énekek,
legelnek álmai
visszhangos réteken.

Szádat a szám felett
hintálja bódulat,
kutatod lelkemet
pirosló hús alatt.

Feltéped izmomat,
lehántod bőrömet,
hús van a bőr alatt,
elrejti lelkemet.

Széljárta völgyeket
mosdatnak záporok,
utas az utakon
záporban vándorol.

Záporok utakon
patakká hullanak,
patakba bámulok,
beejtem arcomat.

Széthullnak csontjaim,
testedre rárogyok,
s ellopják lelkemet
szomorú angyalok.